Vissza a Címlapra
 
 
 
 
 
       
Halálnász -a cenzúrázatlan verzió! (95. fejezet)

Te mit tennél, ha hűtlen kedvesed és egy ismeretlen élete között kellene választanod, ráadásul döntésedet millió rajongód figyelné élő adásban?

Ha nem olvastad az előző részet, kattints ide

Fotó: taliesin

Ha Völgyes nem kapja el, Máté egyenesen az Audiból kiszálló fickók karjaiba szalad. De elkapta, és a karjánál fogva az ellenkező irányba húzta.

Gyere szorosan mögöttem, és egy szót se! – hadarta, miközben a zsebében kotorászott. Máté arra számított, hogy a fegyverét veszi elő, de Ádám a személyzeti bejáróhoz rontott, megnyomott néhány gombot a számzáron, majd vállával belökte az ajtót, és jelvényét maga előtt tartva rákiáltott a megszeppenve bámuló alkalmazottakra.
Rendőrségi akció! Kérem, mindenki tegye a dolgát, mintha itt sem lennénk!

A konyhások persze nem mozdultak. Nem ijedtnek, inkább meglepettnek tűntek.
Tűnés! – dobbantott Völgyes, erre végre szétszaladtak.

Ádám kényelmesen elrakta a jelvényét, és a pult közelében keresett egy helyet, ahonnan az állványok takarásából az egész étteremre rálátott. Máté a válla mögül leselkedett.

Két talpig feketébe öltözött fickó lépett a helyiségbe. A háj és izom, valamint a testükbe pumpált szintetikus anyagok aránya pontosan olyan volt, mint ahogy az a nagy fekete autókban furikázó kopasz emberektől elvárható.

Ugye megmondtam? – súgta Völgyes fülébe Ádám. – Mégis csak követtek...
A rendőr nem válaszolt. A fickók közben anélkül, hogy egy pillantást vetettek volna az étteremben ülőkre, a legrövidebb sor végére álltak.

Hát ilyen nincs – hőbörgött az egyik pultos lány – hátralépek a sajtburgerekért, és mire visszafordulok a vendég nincs sehol, felszívódott. Most mi legyen a kajájával? – kérdezte a mellette álló sráctól. Az ösztönösen Mátéék felé nézett. Éppen hátul volt, amikor berontottak a konyhába. Szerencsére a lány morgott tovább, és nem követte a kollégája tekintetét.

Közben sorra került a két audis. A rendelésen kívül úgy tűnt, semmi nem érdekelte őket. Hat hamburgert, négy sajtos McRoyalt, négy grillcsirkés szendvicset kértek, két nagy adag krumplival és egy-egy liter kólával valamint két salátát szénsavmentes ásványvízzel. Mindent becsomagoltattak, és anélkül, hogy bárkire ránéztek volna, kimasíroztak az étteremből.

Úgy látszik, megéheztek – mondta gúnyosan Ádám –, na, ennyit az üldözésről – tette hozzá, és kilépett az állványok mögül.
Máté azonban visszarántotta.

És arra nem gondoltál, miért nem a McDrive-ba mentek, ha csak zabálni akarnak?
Ádám válasz helyett szelíden eltolta magától Máté kezét, és kisietett a konyhából.

Például azért, mert ott vagy húszan állnak sorban. Láttam, amikor jöttem, én ugyanis mindenre figyelek. Zsaruszokás. Például, oknyomozó barátom, szerinted miért vettek külön zacskóban két üres salátát a félmázsa szendvics mellé?
Salátának – vágta rá – nyilván ahhoz kell, hogy kijöjjön a megfelelő Napi Beviteli Érték.
Persze, meg a víz a liter kóla mellé… Csajozni mennek, barátom. Nézd csak! – mutatott a bejárat felé.

Az egyik fickó éppen akkor adta hátra a kisebbik zacskót. Szőke hajzuhatag villant meg, azután becsukódott az ajtó, és a sötét üvegen keresztül már nem látszott semmi. Talán fél perc sem telt el, és az Audi elhúzott. Máté addig követte az autót a szemével az ablakon keresztül, amíg teljesen beolvadt a városból kihajtók forgatagába.

Máté, te kérsz valamit? – kérdezte Völgyes a pulttól.
Amire nekem most szükségem van, azt itt nem adnak.
Ádám fizetett, és ahogy megkapta a sajtburgereket, azonnal beleharapott az egyikbe.

Olyan helyre menjünk – javasolta –, ahonnan könnyen haza tudlak cipelni, ha eldobod az agyad…
Máté morgott valamit a fogai között arról, kettejük közül ki szokott jobban elázni, de végül a lakásához közeli kocsmát választott.

Honnan tudtad a személyzeti bejáró kódját? – kérdezte, amíg Völgyes a kajás zacskóval a kezében a kocsi nyitásával ügyetlenkedett. Nem szerelték fel távnyitóval.
Kifigyeltem, amíg sorban álltam. Zsaruszokás.
Ne vezessek, zsarukám? – kérdezte Máté. A barátja még mindig a nyitással bajlódott. Egy pillanatra le nem tette volna a sajtburgeres zacskót.
Civileknek tilos – vágta rá –, ez szolgálati autó.

A kocsi belsejét azonnal belengte a szendvicsek szaga. Völgyes laza mozdulattal a barátja ölébe dobta a zacskót, de ő kapásból visszapasszolta.
Mondtam már, hogy nem bírok enni! – közölte a főszerkesztő.
Nem is adnám neked, csak megőrzésre. Egyébként nem mondtad…
Mit?
Hogy nem tudsz enni.
Hát akkor most mondom.
Ennyire beszartál?
Á, dehogy. Összeverik a legjobb barátom, nekem majdnem levágják a farkam… Tényleg sajtburgert kéne most veled zabálnom?
Azt hittem, én vagyok a legjobb barátod… – mondta Ádám, sértődést színlelve.
Na, ezt most hagyd abba! – csattant fel Máté. – És ha már itt tartunk: ha olyan kurva nagy barát vagy, akkor miért nyomod ki napok óta a hívásaimat?
Ha az emlékezetem nem csal, azzal vádoltál meg, amikor utoljára beszéltünk – kapta fel a vizet Ádám –, hogy azért tartom fogva Orsit, mert… mert, meg akarom dugni.

A dadogás persze azonnal elárulta.
És meg is dugtad. Igazam volt, nem?
A második hibát Ádám akkor követte el, amikor gondolkodás nélkül visszakérdezett:

Honnan tudod?
Tőled, te nagy-nagy főzsaru. Most árultad el magad! – tette hozzá. – És hogy-hogy nem szakadt le? – röhögött kárörvendően a főszerkesztő.
Kissé vad a csaj, szó se róla – heherészett most már Ádám is.
Téged is megerőszakolt?
Figyelj! – váltott komolyra Ádám. – Azért ez nálam kicsit komolyabb.
A sérülés? – poénkodott Máté.
Hagyd abba, komolyan beszélek! Azt hiszem, belezúgtam…

A rendőr némi aggodalommal vegyes szomorúsággal nézett a főszerkesztőre. Máté legszívesebben átölelte volna barátját. Ha azt mondaná, hogy szálljon le a nőről, Ádám megtenné a barátság miatt, pedig látszott, teljesen odavan érte.

Légy vele boldog! Mindig mondtam, hogy csak egyszer voltunk együtt. Annak is van már egy éve, és akkor is majdnem lecsuktak érte.
Máté Orsi eltűnése előtt feküdt le a műsorvezetővel. A rendőrök megtalálták az óvszert a nő lakásán, többek között emiatt került gyanúba.

Egyébként csak arra kérlek, kösd le kicsit az energiáit, kezd az agyamra menni. Ráadásul Anna halálosan féltékeny rá…, szóval soha jobbkor nem jöhetett volna a kis románcotok.
Anna nem tudja?
Még csak az kéne… Viszont cserébe, hogy áldásomat adom a viszonyotokra, engedd el, mielőtt kirúgnak. Amióta lekapcsoltátok, a nézettség sorra dönti a negatív rekordokat.
Egyelőre nem lehet – rázta a fejét Ádám.
Akkor legalább, mondj valamit, miért!

A rendőr kicsomagolta a harmadik szendvicset is, a papírt egyszerűen a földre dobta. Harapott egy nagyot, és csak utána válaszolt.
Ha visszahallom, soha többet nem állok veled szóba…

Egyben az eddigi részek itt olvashatók

Néhány vélemény a blogból:

"Kedves Endre! Szeretem a csütörtököket, mert várom a krimi folytatását! Mostanában nagyon rendesen, időben publikálod! Sok sikert kívánok!" (Erzsi)

"Nekem is szertartássá vált, csütörtökön munka előtt Halálnász :) Néha jó is az az időzóna-különbség, mert így pont munkaidő előtt jelenik meg az új rész :D" (Nusy)

"Hello! Aktuálisabb már nem is lehetnél! Drogozó sztárok, mi?"  (Cackstopper)

"Nagyon jó írás. Látszik hogy sokat tudsz férfi és nő kapcsolatáról, kedvelem ezt a Mátét meg az Annáját." (sasa)

"Hátborzongató vagy, Endre!
alig várom a csütörtököket..." (Viki)

"Hátborzongató. Most találtam, de látom, már megy egy ideje. Miért a neten írod?" (Katy P.)

Ezek a hozzászólások már ide érkeztek:

"Kedves Endre! Nagyon örülök, hogy lett folytatása a Sztárvadászatnak (mármint a részedről, mert feltűnően sok médiaszereplő kapott kedvet a krimi íráshoz az elmúlt időben...). Szerintem az elmúlt évek legjobb magyar krimije: izgalmas cselekmény, jó párbeszédek, érdekes szereplők. Gratulálok! Többeknek is ajánlottam, mindenkinek nagyon tetszett (most sincs itthon a saját példányunk...). 

Lelkesen olvasom itt a folytatást, de remélem, azért könyv formában is megjelenik. A nagynéném krimirajongó, szeretném, ha ő is el tudná olvasni, de sajnos, így számítógépen ő nem vállalja be. (O.)

Mikor lesz könyvforában olvasható a Halálnász? Már alig várom! (nyuszi)

Mondd el te is a véleményed!