Miért magyar helyszínen játszódó krimit írok?

A Sztárvadászat megjelenése óta többen kérdezték, miért saját nevemen írtam, miért nem használtam angolosan hangzó álnevet. És egyáltalán játszódhat krimi a Kiskunságon?

A kérdések mögött az a vélekedés áll, hogy magyar krimi nincs. Ha van, az igénytelen, ócska, ostobácska rendőrök nevetséges macska-egér játéka a papírízű bűnözőkkel.
Nem mondanám, hogy nincs, és sosem volt magyar krimi. Természetesen születtek kiemelkedő, érdekes alkotások, régen is, most is. Azt azonban nyugodtan leszögezhetjük, hogy a magyar kriminek nincs kultusza.
Nagyobb a visszhangja Magyarországon egy második vonalbeli izlandi könyvnek, mint a magyar krimiknek.
Miért alakult ez így? Történelmi, irodalmi, szociológia okai vannak, részletesen elemzi a jelenséget Varga Bálint Magándetektívek című könyvének függelékében.
Nem szeretnék pályát módosítani, és krimiírás helyett, krimielmélettel foglalkozni, ezért inkább arra a kérdésre próbálok válaszolni, miért hiszek abban, hogy mindezek ellenére érdemes magyar bűnügyi irodalmat művelni.  
Első regényemben még külföldies nevű hősök szerepeltek, Farkas Mátét, még Arthur Wolfnak hívták Völgyes Ádámot, Adam Schikorskynak, a főhősnő az Agnes Bujtos nevet kapta. A történet egy közelebbről meg nem határozott közép-európai ország fővárosában és hatalmas tavának partján játszódik. (Milyen érdekes, hogy a tó éppen száz kilométerre van a fővárostól...) A tó mellett él a Halkirály, ő találja meg az első gyilkosság áldozatát. Olvass bele! Persze le sem tagadhatnám, hogy Balatonról szól. Zavart, hogy nem nevezhettem néven. Ennek ellenére a Sztárvadászatot is először amerikai környezetbe helyeztem. Aztán az első tíz oldal után elakadtam, dühített, hogy nem tudom, mennyibe kerül egy jobb öltöny dollárban, fogalmam sincs, mit esznek vacsorára az emberek, milyen lakásban laknak, miről álmodnak, mire vágynak. Fél évig szünetelt a munka, mire meghoztam a döntést: magyar környezetben játszódó történetet fogok írni, és nem használok álnevet. Viszont azt is elhatároztam, hogy nem foglalkozom a magyar krimiírási hagyománnyal. Ekkor fogalmazódott meg bennem az új magyar krimi ötlete. A műfajt így definiáltam szigorúan házi használatra:
napjainkban játszódik,
a főhős nem feltétlenül hivatásos bűnüldöző,
hétköznapi ember, akinek
az események felkavarják az életét,
személyesen érintetté válik,
egy idő után az élete a tét.
A karaktereket nem elemzem, konfliktusaikon, cselekedeteiken keresztül mutatom be őket,
a regény nyelve, hétköznapi, egyszerű,
a stílus központi eleme a gördülékenység, jól olvashatóság.
Nem célozgatok, ami fontos, elmesélem.

Mindennek célja a történet rehabilitálása. A történet, amely véleményem szerint a múlt századi újítások legnagyobb áldozata. Pedig jó történetekre az ősidők óta szüksége van az embereknek, és a jövőben sem lesznek meg nélküle. Egy rövid életünk van, annyi mindent nem élhetünk át. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én száz, ezer ember életét élném egyszerre. Szűk az egyetlen személyiség adta erősen behatárolt terep. A történetek ajtót nyitnak a világra, a másik emberre. A bennem megfogalmazódó történetek pedig belülről tágítják személyiségem terét. Ha meg akarom válaszolni, miért írok, azt mondom, a történetmesélés öröméért.

Amerikában nincs éles határ krimi és irodalom között. Itthon van, és mindig is volt. Az irodalmi intézményrendszer nem igazán veszi figyelembe a krimiket.  Ennek ellenére hiszem, hogy jó bűnügyi történetekre szükség van magyar nyelven, magyar környezetben is. A krimi keret az író számára: nagyon sok mindent elmondhat a világról úgy, hogy az olvasó közben képtelen letenni a könyvet. Erre persze más műfajok is alkalmasak, de engem mindig is lenyűgözött a krimik végtelenül egyszerű hatásmechanizmusa: A bűn kikezdi a világ rendjét, az egyensúly felborul, a hős dolga felkutatni a tettest. Ha érett a feladatra, a regény végére helyre tudja állítani a megbomlott rendet. A történet mozgatórugója a konfliktus, konfliktusok sorozata, ez viszi előre az eseményeket a végkifejletig. A konfliktusos helyzet kiválóan alkalmas az egymásnak feszülő személyiségek bemutatására.

A Sztárvadászat egy része a Kiskunságon játszódik. Farkas Máté kutyákkal, és vadászokkal hadakozik, miközben filmre veszi a média megtisztítását tervező társaság titkos ülését. Vályogház, kukoricagóré, fölbe ásott verem. Gyermekkorom regényes díszlete. Igaz akkoriban nem tévés cézárok, hanem betyárok és pandúrok vívtak ádáz küzdelmet a fantáziámban. Hiába változik a világ: ma már nem hagyom elillanni a kitalált történeteket...